Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája, 1800–1883

A kötet a szegedi színjátszásnak az alcímben jelzett időszakát tárgyalja részletesen, de visszatekint a  XVIII. századi előzményekre is. Az érkező és távozó társulatok és színészeik, valamint a különböző játszóhelyek és színházépületek bemutatását a szerző mindvégig sokoldalúan beágyazza a város és annak kulturális élete történetébe, másfelől a korabeli magyar színjátszás nagyobb városainkba szétágazó vagy azokból gyökerező alakulásába.

Tovább a monográfiára

Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája, 1883–1944

A kötet a kőszínház 1883-as felépülésétől az 1944. október 10-ig ívelő hatvanegy esztendő szegedi színháztörténetét tárgyalja a bérlő-igazgatók személye szerinti ciklusokra tagolva.
"Nem akart sommás ítéletet mondani az elmúlt kor művészeiről, hisz csak bizonyíthatóan szubjektív kritikák álltak rendelkezésére. Ám a szikár levéltári okmányok, színész-emlékiratok és a napilapok botránykrónikái hozzásegítették ahhoz, hogy cselekedeteik mozgatórugóját, tetteik miértjét a lehetőségekhez képest feltárja. Éppen ezért, bár e könyv elsősorban adatolt színháztörténet, mégsem kerüli el azoknak a személyes örömöknek, bánatoknak, emberi konfliktusoknak, meteorológiai és történelmi szélsőségeknek érintőleges felvillantását, amelyek hatással voltak a teátrum történetére is."

Tovább a monográfiára

Szmollény Nándor: A szegedi magyar nemzeti szinészet százéves története

Szmollény Nándor (1860-1915) a szegedi közélet egyik igen tevékeny, általánosan ismert tagjaként több szegedi gazdasági és társadalmi szervezetnek volt tagja és vezetője: a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara levelező tagja, a Dugonics Társaság tudományos osztályának titkára, a városi színügyi bizottság tagja, a Szegedi Kisdedóvó Jótékony Nőegylet titkára, a Szegedi Vöröskereszt főtitkára, a Tisztviselők Egyletének jegyzője stb.

„Dolgos keze fáradhatatlanul rótta a betűket ideális célja megvalósítása reményében. A szegedi kulturális élet naggyá tevése, a szegedi magyarság irodalmi erejének elismertetése volt ez a cél.” (Színházi Újság, 1915)

„Tevékeny életében a refrain, a visszatérő hang: a színház, a színészet volt. … Két könyvet is írt a szegedi színészet történetéről.” (Lugosi Döme)

Tovább a monográfiára

A Somogyi-könyvtár 100 éve (szerk. Péter László)

Könyvtártörténeti tanulmányok: ez A Somogyi-könyvtár száz éve című jubileumi kiadványunk alcíme. Egyetlen szerző nem vállalkozhatott a nagy múltú bibliotéka szélesen hömpölygő históriájának megírására ezért voltunk kénytelenek vállalni a több szerzős gyűjteményes kötetek szükségszerű hátrányát: az eltérő szemléletet a nem egységes földolgozási módot a vele járó színvonalkülönbséget. Mégis hiszem hogy e különbözőség ellenére könyvünk lapjain gazdag kép bontakozik ki a Somogyi-könyvtárnak Szeged művelődéstörténetében egy évszázadon át betöltött szerepéről az alapítónak Somogyi Károlynak és a nagy nevű igazgatóknak Reizner Jánosnak Tömörkény Istvánnak Móra Ferencnek Cs. Sebestyén Károlynak Csallány Dezsőnek az intézet élén játszott szerepéről könyvtárvezetői -fejlesztői tevékenységéről. S talán a könyvünk lapjain szétszórt apróbb- nagyobb adalékokból az utókor kiolvassa majd miben lehet és kell követnünk s miben elkerülnünk egy évszázad tanulságait.

Tovább a monográfiára